Nemrégiben valakivel beszélgettünk arról, hogy min múlik az, hogy nyersz-e a HKK-ban, és erre ő rávágta, hogy hát mi máson, mint a szerencsén? Ezen azért erősen csóváltam a fejem. Mint minden hasonló játékban, a siker múlik a paklinkon, a játéktudáson, és persze a szerencsén is – de azért a „szerencse” is befolyásolható, ha egy kicsit otthon vagyunk a matekban.

Az egyik legismertebb szerencsejáték a póker. A profi pókerjátékosok azonban ott is azt vallják, nem minden múlik a szerencsén, ők a valószínűségszámítást hívják segítségül, és a döntéseiket a számok, a matematika alapján hozzák meg, nem pedig érzésből.

HKK és a valószínűségek

Hogyan segíthet ez minket a HKK-ban? Nos, számtalan olyan helyzet van a HKK-ban is, amikor aránylag egyszerűen megmondható, hogy egy döntési szituációban minek mekkora az esélye, és ez alapján okosabb döntést tudunk hozni, mintha csak intuítive, vakon cselekszünk.
Akár már rögtön a pakliösszeállításnál: van-e például értelme berakni a pakliba egy Mardakor misztikust azért, hogy játszhassunk egy negyedik színnel? Vagy mekkora az esélye, hogy az első 6 lapból a kezemben lesz a 2 lapos kombóm, érdemes egyáltalán vele játszani?
De játék közben is: van-e értelme az 1. körben elindulni, vagy rettegjünk a védekezéstől, és passzoljunk? Van-e értelme megszüntetni az ellenfél követőjét, és kockáztatni, hogy a következő körben lelő minket? Várjak még egy kört, vagy kezdjek el lapokat kijátszani most?

Egyszerűbb példák

A pontos számításokat persze nem lehet fejben elvégezni, de erre nincs is szükség, elég egy egyszerűbb, közelítő kalkuláció. Tegyük fel például, hogy az ellenfél pakliját ismerjük nagyjából, tudjuk, hogy összesen csak 3 olyan védekezés lapja van, amivel meg tudja fogni az induló lapunkat. 50 lapos paklija van, tehát kb. minden 17. (50/3) lapja védekezés. 5 lapos kezdésnél 5/17=30% esélye van, hogy be is húzza, nyugodtan elindulhatunk. Ha 6 védekezés lapja van, akkor már 5/8.3=60% esélye van, hogy az egyik a kezében van, nem szabad indulni. Ha viszont csak 4 lappal kezd, 4/8.3=48%, ezt akár meg is kockáztathatjuk.

Hasonlóképp számolhatjuk ki, érdemes-e egy követőt megszüntetni. Ha még max. ÉP-ben vagyunk, és az ellenfélnek nincs még játékban lapja, el kell dönteni, hogy mekkorák az esélyeink, ha leszedjük a követőt, és mekkorák, ha fent marad. Ehhez persze még jobban kell ismernünk az ellenfél pakliját, mint a fenti esetben. Hány olyan repülő lény vagy Plazmacsóvához hasonló varázslat van a paklijában, amit a következő körben ki tud rakni, meg tud minket ölni, és nem tudunk kezelni? Ha 6 vagy kevesebb, és jó eséllyel kikapsz, ha fent marad a követő, lehet kockáztatni, főleg, ha úgy érzed, hogyha 1 kört túlélsz, drasztikusan javulnak az esélyeid. Ha több ilyen lap van (vagy a kezedben levő lapok nem tudják a fenyegetéseket kezelni), akkor nem, de ezt érdemes a fenti módon kiszámolni, mert az egész meccs múlhat rajta.

Komplexebb példa

Tegyük fel, hogy van 1 VP-nk, és a kezünkben van egy 0 és egy 1 VP költségű reakció, meg egy lap, amivel 1 VP árán tudunk 2 lapot húzni. Az ellenfélnek 2 lapja van, az előző körében passzolt, a paklijának kb. a fele reakció, húzzunk, vagy várjunk inkább?
Ha ellenfelünknek 2 aktív lap lett volna a kezében, nem igen lett volna más választása, mint kockáztatni, megindulni. Tehát feltehetjük, hogy legalább 1 reakciója van, a másik pedig vagy egy aktív lap, vagy egy reakció. Nézzük, milyen lehetőségek vannak!

Kijátsszuk a húzást, ellenfelünknek 2 reakciója van, megfogja, rossz kimenet (50%).
Kijátsszuk a húzást, létrejön, és húzunk legalább 1 db ingyenes beleszólást (ha minden 4. lapunk ilyen, erre van 50% esélyünk), ez jó kimenet (50%*50%=25%).
Kijátsszuk a húzást, létrejön, de nem húzunk semmit, amivel 0-ért bele tudnánk szólni az ellenfél körébe (25%).
Összességében, ekkor nagyon durva becsléssel 75% az esélye, hogy rosszul járunk.

Várunk, az ellenfélnek 2 reakciója volt, és húzott még egyet, jó kimenet (25%).
Várunk, az ellenfélnek 1 reakciója és 2 aktív lapja van (25%). Ekkor
- ha a 2 lapból legfeljebb az egyik durva fenyegetés, azt lekántereljük, a másikat hagyjuk, jó kimenet (12,5%)
- mindkettő durva fenyegetés, az egyik létrejön, rossz kimenet (12,5%)
Várunk, az ellenfélnek 2 reakciója és 1 aktív lapja van (50%). Ekkor
- ha a lap nem durva fenyegetés, hagyjuk létrejönni, jó kimenet (25%)
- ha durva fenyegetés, kánterelni próbáljuk, veszítünk, rossz kimenet (25%)
Összességében, ekkor csak 37% az esélye, hogy rosszul járunk.

A fenti példában feltételeztük, hogy az ellenfél nem reakció lapjainak kb. a fele nem jelent annyira durva fenyegetést, hogy érdemes legyen érte belemenni egy olyan kántercsatába, amit jó eséllyel elveszítünk. Érdekességképp megemlítem még, hogyha feltételezzük, hogy az ellenfél összes lapja annyira durva fenyegetés lenne, hogy mindegyikre muszáj kánterelni, még akkor sem lenne a második döntés rosszabb az elsőnél, mert akkor is csak az esetek 75%-ban járnánk rosszul.

Persze ha már profi vagy, és nagyon sokat játszottál, az ilyen eseteknél „érzed” mi a jó döntés, egyszerűen, mert benne voltál ebben a szituációban több százszor, és a tudatalattid emlékszik, hogy mi volt a jó döntés. De sokszor kerülhetünk új, váratlan szituációkba, ahol egy kis számolgatás esetenként meglepő eredményt hozhat, és megmutathatja, hogy nem a nyilvánvaló a jó döntés.

A gyakorlatban persze legtöbbször nem ismerjük az ellenfél paklijának pontos összetételét. De a gyűjtő, Semmi megnézésével lehet egy pontosabb becslésünk azért, hogy mire mekkora valószínűséggel számítunk.

A matematikán túl

A játékos képességeinket úgy tudjuk folyamatosan fejleszteni, hogyha felismerjük a saját hibás döntéseinket, és tanulunk belőlük. Amikor veszítesz, próbáld analizálni akár utólag, volt-e valami, amit ha másképp csinálsz, a meccs is másként alakulhatott volna.

És persze ne becsüljétek le a blöff erejét sem! Mint ahogy a pókerben, a HKK-ban is nagyon sokat tud ez a furmány segíteni. Ha viselkedésünkkel, testbeszédünkkel el tudjuk hitetni ellenfelünkkel, hogy gyenge kezünk van, amikor valójában erős, vagy épp fordítva, azzal hibás döntésekre tudjuk sarkallni. Sok játékost láttam már, akinek az arcára rögtön kiült, ha a húzás fázisban nem jó lapot húzott. És persze ismerek olyat is, aki folyamatosan sápítozik a tökéletes kéz mellett.

Nagyon fontos, hogy a játékban mindig legyünk sportszerűek! Ne hazudjunk egy lap működéséről ellenfelünknek (de persze ne is bízzuk rá, hogy elmagyarázza nekünk, mit is csinál a lapja!), ne húzzuk az időt, ne nyissunk felesleges vitákat, amikor tudjuk, hogy nincs igazunk. A HKK elsősorban egy közös hobbi, egy játék, egy közösség, és csak másodsorban verseny!

Tihor Miklós