Legendák Viadala: draftolás

Draftom, draftom mond meg nékem, jól szedtem-e a válogatós csörtéken?!

A Legendák Viadala (LV) közeledtével elkezdődött a felkészülés az első félév legnagyobb, legnívósabb versenyére, amelyet csak a Nemzeti Bajnokság előz meg a sorban.

Az LV egy speciális formátumban futó, egynapos verseny, amelyre a bejutott 24 játékos három különböző paklit állít össze. Ezek között nem lehet átfedés, azaz egy lapot csak egy pakliban használhatsz, így a másik kettőből már tiltva van. Minden forduló előtt átnézhetitek egymás három pakliját az ellenfeleddel, majd mindketten tilthatjátok a számotokra legkevésbé szimpatikusat. A megmaradt kettőből választanak a játékosok, hogy mivel szeretnének játszani.
A hatkörös verseny 4-6. fordulója a fent részletezett módon zajlik, az első 3 forduló a draft, ahol a versenyzőknek négy kiegészítőből válogatott lapjaikból kell paklit építeniük.

A formátum az idei LV-n a következő négy kiegészítőből tevődik össze:
• Császárváros
• Varázsdimenzió
• Gigászok
• Ősi Káosz

A Legendák Viadalát megelőzően két gyakorlóversenyre jutottam el, ezek tapasztalatait szeretném megosztani veletek.

Szerdán az Exben gyűltünk össze, hogy kipróbáljuk ezt a – valószínűleg egyszeri – draft formátumot. A versenyre előzetesen nem készültem, a tervem az volt, hogy egy good stuff jellegű paklit szedjek, hiszen a három eltérő évjáratú, négy különböző kiegészítő kevés teret hagy a koncepciók tudatos építésére.

Végezetül az alábbi 40 lap állt össze:

A színösszeállítást végignézve jól kivehető, hogy számosságukat tekintve a Sheran- és Fairlight lapok domináltak, ők adták a pakli gerincét.

A válogatás során az első két lap, amit kivettem, egy Panatán békeőr és egy Chara-din óhaja volt, ám ezek végül nem fértek be, hiszen mind Raia, mind Chara-din kiszorult.

A Császárvárosnál még nem alakultak ki a színeim, a legtöbb lapot „fehérből” szedtem, amely a Gigászoknál szorult ki azáltal, hogy a CSV-nél kivett lapjaim nem kaptak erősítést a további kiegészítők során, míg oldalról érkezett A gigász megsemmisítése.
A formátumban kevés a reakció, főleg a beépített lapelőnnyel rendelkező; ez a lap ráadásul életkioltós, és cantrip lopás is tud lenni. Így bár számosságban hátra léptem, minőségben előre.
Közvetlenül a kapott gigász előtt bontottam egy Szétrobbanó tükröket is, amely az egész verseny során prémium volt. Két ilyen reakció birtokában boldogan vettem ki az utolsó kiegészítőnél a Kedvenc trükkömet, amely lényegében bármelyikük tud lenni a pakliból. Szintén nem haboztam a Minotaurusz visszavonulásnál sem, hiszen ebben a speciális környezetben – ahol a legtöbb lapunk gyakori vagy nem gyakori – hatalmas előnyt jelent, ha egy erős kártyát ismételten a kezünkben tudhatunk.

A paklim végül valóban egy good stuff, kvázi kontroll lett: a pakli fele azonnali beleszólás, reakció vagy leszedés formájában, valamint néhány lopás is helyet kapott benne. Sikerült jelentős mennyiségű laphúzást gyűjteni, így a kezem kifogyásától sem kellett igazán tartanom. Jól tudtam kezelni a jelzőket, gyógyulásom is volt.

A nyerést – a lapelőnyön túl – A végtelen pegazusa (elmebeteg zsuga drafton) és Torvik szolgáltatta, megtámogatva Manókapitánnyal és a Sheran haragjából kérhető pókokkal (ha épp nem kellett dupla leszedésnek). Erre tette fel a koronát három Kalózostrom, amely (szintén cantripként) akár egy körben is pontot tud tenni a mérkőzés végére.
Hiányosságom leginkább a gyűjtőkezelés volt, Moszatvár és Plajtes látták el ezt a funkciót.

A verseny első fordulójában Várnai Petivel találkoztam, aki szintén egy reaktív paklit szedett. Mindössze egy, ám bitang izgalmas és fordulatos játszmát játszottunk, ahol az idő lejárta után pár perccel, életpontra pontosan tudott megölni… az asztalomat teljesen fagyasztó és altató két Mélabú, a fel nem húzott gyógyulások, valamint a Peti kezében 1. körtől bent lévő Gyalázat együtt okozták a halálom, pedig az aktuális helyzet már nekem kedvezett – csak sosem estek le végül a dermesztésjelzők 😊

A másik két fordulóban a pakli igazolta, amit éreztem: erős volt, és viszonylag sima győzelmeket hozott. Sajnos végül az 5. helyen, pont lecsúsztam a top cutról. Peti hibátlan teljesítménnyel nyerte a versenyt (gratula ismét!), ami szintén mutatta, hogy valóban két remek pakli csapott össze korábban.

Ezen tapasztalatokkal felvértezve kezdtem meg a felkészülésemet a hétvégi kiadói versenyre. A pakliszerkesztőben kiválasztottam a négy érintett kiegészítőt, majd végig mentem minden gyakori és nem gyakori lapon: pakliba tettem azokat, amelyeket szívesen játszanék, illetve a kiegészítőbe azokat, amelyek maximum töltelékfunkciót láthatnak el, ha rosszul alakul a draft.

Miután összeállt a listám és színek szerint rendeztem, a Sheran-lapok messze kiemelkedtek darabszám és minőség tekintetében is – Földanya remek zsugákat tartogat.
Ez rezonált azzal is, hogy a hétközi drafton szintén egy erős „zöld” szekciót sikerült szednem. Ekkor úgy éreztem, talán már el is döntöttem, hogy Sherant mindenképpen pickelni fogom. Utólag ezt megbántam: valószínűleg ez a rugalmatlanság negatívan hatott a draftomra, amely végül így sikerült:


Hozzá kell tennem, hogy a verseny előtti éjszakán alig tudtam aludni, mindössze 2–3 óra alvással érkeztem meg, ami kihatással volt a teljesítményemre. Sokkal nehezebben tartottam észben a kivett lapokat, és rosszul is emlékeztem – úgy rémlett, hogy Dornodonból több lapom van, miközben ez a szín végül mindenképpen lecserélhető lett volna.

Az első pickem egy Szirén kincsvadász lett, amely életkioltós lopásként még vissza is tud venni a gyűjtőből és jelentős fenyegetést az asztalon. Egész nap remekül működött, valóban kiváló zsuga ebben a környezetben.
Másodiknak egy Vérvadász, harmadiknak egy Görbe tükör érkezett.

A negyedik lapnál állt elő az a dilemma, amely végül az egész draftomat – utólag kijelenthető, hogy negatív irányban – befolyásolta. A negyedik csomagban ugyanis ott volt egy Sirokkó, ami kvázi lapkánter, ráadásul elég olcsó is. Ekkorra azonban már három különböző színt szedtem, és még mindig Sheranban gondolkodtam, illetve a szerdai tapasztalatok alapján Rhattot nem terveztem pickelni, mert akkor kevés használható lap jött fel belőle. Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna.

Kivettem a második Vérvadászt, azonban a Sheran-áradat gyakorlatilag elapadt. Közel sem érkeztek olyan minőségű és mennyiségű lapok, mint amikre számítottam, miközben Rhatt konkrétan ömlött az utolsó boosterekből, egymás után érkeztek a kifejezetten erős lapok. Itt követtem el azt a hibát, hogy nem emlékeztem, hogy még bőven válthattam volna színt, és egyszerűen csak adtam tovább őket jobbra Márk barátomnak, megjegyezve, hogy ezekkel meg fogja nyerni a versenyt (spoiler: így is lett).

Na de hogyan alakult végül a verseny, mi teljesített jól, és mi volt gyengébb?

Jól látható, hogy ez egy teljesen eltérő jellegű pakli lett. Bár sok húzással dolgozik, inkább saját körös játéka van, és jóval kevesebb az instant beleszólás – amitől a kontroll freak énem viszketett is.

Ennek ellenére végül a paklival a 3. helyen zártam, hiába nem éreztem olyan jónak, mint az exes paklit. Valószínűleg objektíven sem volt olyan erős; bőven elfért volna benne még néhány extra beleszólás. Pozitív meglepetés, hogy nem 0–2-vel kellett kiszállnom...

Geomi, a gömböc egész nap konkrétan elmebeteg volt, többször direkt mulliganeltem rá. Egy olyan cantrip lapról beszélünk, amelyet mindenki próbál leszedni – hiába a laphátrány és a halálsikoly. Már a „semmizése” is hasznos, de az 5 lap égetése winconként szolgál 40 lapos paklik esetén.Kiváló barátja volt a Motyogó megtestesülés, amely már önmagában is halálos veszély (és cantrip), ha legalább egyszer működött mindenki kedvenc Gömböce. Ha jól emlékszem, a DK elleni második meccsen húszat ütött a Megtestesülés, pontosan DK húsz életére.

A másik igazi spike lapom a Manó sárkányidomár volt. Amikor felhúztam, szinte magában nyerte a meccseket, igazi bombának bizonyult. Az Agypukkasztás is okozott néhány kellemetlen meglepetést ellenfeleimnek a váratlan mana buktatással, ráadásul őt kifejezetten szívesen vettem vissza a Szirén kincsvadásszal.

A kánterek, leszedések és Kromoszóma mindig jó, valamint Bolesh meglepetésként érkeztt meg több esetben is.

Két drafttal a hátam mögött tanulságként azt vontam le, hogy a jövőben nem kötelezem el magam túl korán színek mellett. Az Exben például „sárgát” csak a második, „kéket” pedig a harmadik booster környékén kezdtem igazán szedni. Inkább az elején 5–6 színből draftolok, de a legjobb lapokat választva, amíg rá nem érzek arra, hogy a mellettem ülők mit szednek – így sokkal jobban tudok reagálni, és menet közben módosítani a terveimen.

Leitner István